3.
2010 szeptember 8. | Szerző: bemese00 |
Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol –
amikor nem gondolsz rám –
Tudod
én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább –
Én
akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.
Kimondott
és kimondatlan mondatok –
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.
Az
értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki –
Valami
kéne még, valamit kéne tenni.
De
én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány – a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak
egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj –
Tartson
tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!
Szeress,
mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen –
Légy
költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod
Játssz
nekem boldogságot!
Szeretlek
akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek
akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod –
Szeress kicsit jobban…
Szőkén
és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba –
Mint
kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba –
Szeretlek akkor is, mikor alszol,
Szeretlek
félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal –
SZERETLEK…
SZERETLEK…
Kommentek