4. Álom

2010 szeptember 9. | Szerző: bemese00

 Álmodtam az éjszaka. Egy hónapja megismertem H-t. Nagyon aranyos csaj. Vagyis nő. NŐ. Ízig-vérig. Gyönyörű, intelligens, kedves, aranyos, tökéletes. Jókat beszélgettünk, táncoltunk. Azt álmodtam, hogy terhes volt, éppen szült. Vagyis szültünk, mert a párom volt. Együtt vállaltuk a babát. Ott voltam és próbáltam neki segíteni. Akkor is gyönyörű volt. Amúgy is úgy gondolom, a nő akkor a legszebb, amikor életet ad. Emlékszem az érzésre. Nagyon szerettem őt álmomban. Mindent megtettem volna érte. A kedvesem volt, a társam, akivel családot alapítottunk. Nincs ennél fontosabb. Aztán vittem a lányunkat a karomban. Drága kis pici baba volt, ngy sötét hajjal. De szerettem. És vártuk anyukáját, aki leszállt a buszról és szívdöglesztően nézett ki. Gyönyörű volt. Az én párom. A kedvesem.

3.

2010 szeptember 8. | Szerző: bemese00

SZERETLEK AKKOR IS…

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol –
amikor nem gondolsz rám –

Tudod
én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább –

Én
akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.

Kimondott
és kimondatlan mondatok –
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.

Az
értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki –

Valami
kéne még, valamit kéne tenni.

De
én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány – a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.

Csak
egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj –

Tartson
tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!

Szeress,
mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen –

Légy
költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod

Játssz
nekem boldogságot!

Szeretlek
akkor is, ha te magadat egész másképp látod.

Szeretlek
akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod –
Szeress kicsit jobban…

Szőkén
és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba –

Mint
kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba –
Szeretlek akkor is, mikor alszol,

Szeretlek
félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal –
SZERETLEK…
SZERETLEK…

2. Legyünk csak Te én én… a világ közepén…

2010 szeptember 8. | Szerző: bemese00

 Felmentem az ágyamra, betakaróztam, elmerültem a melegben. Rá gondoltam. Egy éve még őt öleltem. Látni akarom. Érinteni. Becsukom a szemem és magam előtt látom. Ahogy a vállára omlik a haja. A gyönyörű, finom, selymes, jó illatú haja. Elképzelem, ahogy megérintem  a haját, összefogom, megemelem, hogy lássam  a tarkóját. Gyönyörű és íves. Göndör kis fürtök fogják közre. Odatartom az arcom és beszívom az illatát. A kis göndör fürtök cirógatják az arcomat. Megérintem a bőrét. Megcsókolom. Rálehelek, érzem, ahogy megremeg. Előrébb tolom az arcom. Az arcom az arcánál. Megölelem. A mellem a hátánál, a fejem a vállán, a kezeim a hasán, körbefonom egész lényemmel, védelmezem, nem akarom elengedni, óvni akarom. Tudom, hogy ezt szereti. Ahogy én is. Egymásba bújunk, együtt lélegzünk, együtt dobban a szívünk. Egyek vagyunk.

Két fél vagyunk most, távol egymástól. Újra egy egész akarok Veled lenni. Akarj engem, tegyél kettőnkért, a jövőért, a jövőnkért. Szeretlek. Csak Téged.

1.

2010 szeptember 8. | Szerző: bemese00

Csak egy mozdulat

1. Hosszú út, mi vár ma rám,
megnyílik a végtelen.
Most még nézem, hogy ébredsz fel,
mert tudom, hogy többé nem nézhetem.

Furcsa hajnal köszönt rám.
Lehet, hogy észre sem veszed,
hogy elvittem mindent, s nem hagytam mást…
Csak azt adtam, mi lényegem.

R1. Csak egy érintés, és nincs tovább.
Ne legyen, ki sírni lát!
Hiába a szó, nincs érzelem,
ma éjjel mással vétkezem.

2. Eljöttem hát, itt a hely.
Minden kellék ismerős.
Bennem a kép összeállt,
nálam a szer és az eszköz.

Mindenre elszánt mozdulat,
csak egy, és vége már.
De szólít egy hang: “mondd, miért mennél?
Hisz van még itt is, ki téged vár!”

R2. Csak egy mozdulat, és nincs tovább.
Soha nem lesz, ki sírni lát!
Nincs több szó, csak az érzelem.
Látod, ez volt az életem!

Egy mozdulat, és nincs tovább.
Soha nem lesz, ki sírni lát!
Nincs több szó, csak az érzelem.
Látod, ez volt az életem!

R2.

3. Mi lehet ez? Álmodom? Vagy talán csodára ébredtem?
Arcom tapintanám, de mind hiába… hisz nincs is már testem.

Minden ünnepen itt leszek én is,
minden fagyos éjjelen!
Jégvirágot lehellek ablakodra,
hogy lásd: létezem!

R2.

Nincs visszaút. Tudom már, nekem sem volt több, csak egy életem.